Stefano Sorrentino egy déli kisvárosban, Cava de Tirreniben látta meg a napvilágot 1979. március 28-án. Ifistaként a Lazio és a Juventus akadémiáján is megfordult, de a Torino játékosaként lett profi futballista. Itt azonban többnyire csak a másodosztályban kapott lehetőséget, ezért 2005-ben külföldre igazolt; először az AEK Athen, majd az akkor a spanyol első osztályban szereplő Recreativo Huelva játékosa lett. A sikeresnek tekinthető spanyol kaland után 2008-ban elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen Itáliába, ott pedig a legmagasabb osztályba. Így került a képbe az egy év másodosztályú kitérő után a Serie A-ba 2008 nyarán viisszajutó Chievonál, ahol Lorenzo Squizzi mögé vagy inkább elé kerestek kapust.

Sorrentino először kölcsönbe érkezett, de hamar kölcsönössé vált a vonzalom, így hosszú távú szerződést írt alá a klubbal. Gyakorlatilag az érkezése óta mindig ő az első számú hálóőr a klubnál. Már amikor nálunk véd. A közönség körében is népszerű kapus ugyanis négy és fél év után, a 2012-2013-as szezon közepén, a januári átigazolási ablakban a Zamperini féle Palermohoz tette át székhelyét. Ez már csak azért is megrökönyödést váltott ki a szurkolók között, mert a Palermo kiesőhelyen, a Chievo pedig stabilan előtte állt. Mi mást gondolhatott mindenki, mint hogy csak a pénz miatt távozott idény közben, mert hogy abból Zamperininek volt bőven. A Palermo az idény végén kiesett, Sorrentino pedig védhetett a Serie B-ben. Majd két idényt lehúzott a Serie A-ban is a szicíliaiaknál.

2016 nyarán jött az újabb fordulat. A már 37 éves Sorrentino újra a Chievo játékosa lett, míg az azt megelőző két évben nálunk kiválóan védő, szintén veterán Benjamin Bizzarri a nálunk gyengébb játékerőt képviselő Pescarahoz távozott. Ez is egy olyan történet, aminek én nem ismerem a hátterét.

Az időközben tisztesen megőszült Stefano azóta második idényében védi újra nagy elszántsággal a Chievo hálóját. Azt ugyan sokszor nem értem, hogy viszonylag távoli lövéseknél miért kell az ötösnél is messzebbre kijönni a gólvonalról, de jobban emlékszem rengeteg bravúros védésére, és arra, ahogy egy-egy nagy mentés után hevesen csapkodja öklével a levegőt, ezzel biztatva magát és társait. A teljesítményére nem lehet panaszunk, nem rajta múlik, hogy a Marannal eltöltött három sikeres szezon után a csapat idén a kiesés ellen kénytelen harcolni.

Hétvégén Nápolyban kivédte Dries Mertens 11-esét, ezzel a Chievo játékosaként a 11. büntetőt hárította. Ebben a szezonban az ellenünk megítélt 6 büntetőből hármat kivédett!

Stefano, szükség lesz a bravúrjaidra a következő másfél hónapban is, hogy bent maradjunk!