|
11 egymást követően a Serie A-ban eltöltött szezon után a Chievo a 2018 / 2019-es idény végén elköszönt a legmagasabb osztálytól. A veronai kiscsapat 2001 óta összesen 17 idényt húzott le a legjobbak között, ezen időszak alatt csak egyetlen egyszer - 2007 / 2008 - kényszerült a Serie B-be, de akkor is bajnokként tért vissza. De egyszer minden sorozat véget ér.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2001 óta a Serie A-ban töltött 17 év legalább akkora bravúr, mint az, hogy 2001 karácsonykor az abszolút újonc vezette a bajnoki tabellát. A Chievo ezalatt a 17 év alatt mindig az egyik legalacsonyabb költségvetésű klubnak számított a legmagasabb osztályban Olaszországban, a visszavonulása előtt álló Bierhoffot kivéve sosem igazoltunk sztárjátékost.
A mostani kiesés már évek óta érlelődött. 3-4-5 éve érezhetően folyamatosan gyengültünk, szinte minden nyáron távozott egy vagy két meghatározó játékos, akit nem tudtunk hasonló szinten pótolni, közben pedig a csapat gerince egyre öregebb lett. Rolando Maran kitűnő munkája és a klubhoz hűséges játékosok összetartó ereje, lelkesedése az előző években el tudta takarni a problémákat, de az elmúlt idény elejére elfogytak a tartalékaink. 2018 nyarán eladtuk a két legértékesebb, még piacképes játékosunkat (Inglese, Lucas Castro), a magasabb szintet képviselő, de már negyvenhez közelítő védőink (Gamberini, Dainelli, Gobbi) pedig vagy visszavonultak, vagy odébb álltak. Az igazolás oldalon ezúttal sem állt ennyi és ilyen szintet képviselő játékos, talán csak Barba keltett reményt.
Lorenzo D'Anna irányításával indult a 2018 / 2019-es szezon, és amikor az első fordulóban csak egy hosszabbításban kapott góllal vesztettünk 3-2-re az európai gigaklubbá pumpált Juventus ellen, okkal bizakodtunk. A következő fordulóban azonban 6-1-re kaptunk ki Firenzében, ami már jelezte, hogy nagy a baj. Két döntetlent leszámítva sorra jöttek a vereségek, a megelőző szezon végén a csapatot bent tartó D'Anna ősz közepén távozott is.
A nemrég még az olasz válogatottat edző Ventura érkezése reményeket ébresztett, áttért az ötvédős renszerre, de négy csúfos vereség után gyorsan lemondott.
Az új edző, Domenico Di Carlo jól ismert Veronában, 2008 és 2012 között három idényben is szép szezont futott a Chievoval a Serie A-ban. 2018-as érkezése után öt döntetlennel indított - közte a Napoli, a Lazio és az Inter ellen! -, majd a Sampdoria elleni idegenbeli vereséget követően a csapat az őszi szezon utolsó játéknapján megszerezte első győzelmét az utolsó előtti Frosinone 1-0-ás legyőzésével. Felcsillant a remény, hogy egy-két jó téli igazolással még nincs minden veszve, küzdhetünk még a bentmaradásért. Ám amikor erősítések helyett januárban három meghatározó - és a Chievonak sokat köszönhető - játékos hagyta el a süllyedő hajót (Birsa, Radovanovics, Cacciatore), akkor nyilvánvalóvá vált, hogy az anyagi gondok valóban mélyek, erősítésre nincs remény.
Tavasszal Di Carlo nem is tudta folytatni a jó bemutatkozást, idővel fel is adtuk, Di Carlo kísérletezgetett. Bedobott egy csomó fiatalt a Primaverából, próbálta felverni az árukat. Egy-két meglepetést sikerült okozni, a Stadio Olimpicoban a Lazio ellen arattuk a második győzelmünket, ikszeltünk a végül harmadiknak befutó, a kupában is döntőző Atalanta otthonában; ugyanakkor a kísérletezgetés közben több olyan meccsen is esélytelenek voltunk, ahol célszerű felállással reális pontszerzési lehetőségeink lettek volna, például a Cagliari (0-3) és a SPAL (0-4) elleni hazai összecsapások.
A 2. fordulótól végig az utolsó helyen álltunk. Az összesített mérleg: 2 győzelem, 14 döntetlen, 22 vereség, 25 rúgott és 75 kapott gól.
Pellissier a szezon végén, 40 évesen bejelentette visszavonulását, a kísérletezgetés közben felfedeztük a 18 éves Vignatot.
A házi góllövőlista:
Stepinski 6 gól
Pellissier 4 (ebből 1 büntető)
Giaccherini 3 (1)
Meggiorini 3 (1)
Hetemaj 2
Birsa 2 (1)
Tomovics 1
Obi 1
Djordjevics 1
Bostjan Cesar 1
Vignato 1
Az Olasz Kupában Nicola Rigoni és Leris szerzett 1-1 gólt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
