Rolando Marant a nemrég befejeződött 2017 / 2018-as bajnokság 35. fordulója után, 3 fordulóval a befejezés előtt menesztette Luca Campedelli klubelnök. Ezzel együtt én jó szívvel gondolok vissza Maranra, és arra a csaknem négy évre, amíg ő készítette fel a csapatot a Serie A megmérettetéseire.

Maranról tudni kell, hogy játékosként 9 évet töltött el a Chievoban, és ez jelentette játékospályafutása csúcsát. 1986-ban igazolt a Hellas Verona árnyékában akkoriban még kisebbik, a harmadosztályban versenyző veronai klubhoz, abban az időben, amikor a Chievo teljesen professzionális klubbá vált. Maran összesen 280 bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Chievo mezében előbb a harmad-, majd a feljutás után a másodosztályban, és ezeken a találkozókon középhátvéd létére 11 gólt is szerzett. A 90-es évek első felében az a Maurizio D'Angelo volt a társa a védelem tengelyében, aki később Lorenzo D'Annával alkotott legendás belső védőpárost nem csak a Serie B-ben, hanem a Serie A-ban is.

Maran még a Chievo oszlopos játékosa volt, amikor a jelenlegi klubelnök, Luca Campedelli az édesapja halála után 23 évesen, 1992-ben átvette a klub irányítását, tehát még jól emlékezhet rá játékos korából. Minden bizonnyal tudatos döntés, hogy a Chievo az utóbbi években többször alkalmazott vezetőedzőként olyan szakembereket, akik korábban játékosként is sokat tettek a klubért. Maran éppen Eugenio Corinitől, a 2000-es évek elejének "aranycsapatának"  egyik alapemberétől vette át a stafétabotot a kispadon, Maran utódja pedig nem más, mint D'Angelo későbbi védőtársa, Lorenzo D'Anna.

Maran nem éppen ideális helyzetben vette át 50 évesen a Chievo irányítását 2014 októberében. A csapat egy sor vereséget követően ekkor kieső pozícióban tanyázott a Serie A táblázatán. Maran ráadásul nem számított rutinosnak a legmagasabb osztályban, csupán az előző két évben vezethette ideig-óráig a Catania együttesét a Serie A-ban.

Rolando azonban összekapta a csapatot, a téli szünetre már elmozdultunk a kieső helyekről, az igazi meglepetés azonban tavasszal jött. Kiváló védekezés mellett volt egy olyan 10 meccsből álló sorozatunk, amikor csak egy mérkőzést vesztettünk el, és mindössze 3 (!) gólt kaptunk. 2015. áprilisában már nem kellett a kieséstől félnünk.

A következő, 2015 / 2016-os szezon már egy teljes idény volt Maran számára. Tovább fejlesztette a játékot, az idős, és gyorsnak semmiképp nem nevezhető védelem ellenére úgy produkált hatékony védekezést a csapat, hogy a közép- és kiscsapatok ellen rendre fel tudtuk tolni a védővonalat, akár a félpályáig is. Ez a taktika nagyon fegyelmezett csapatjátékot kíván, szoros együttműködést a csapatrészek között, elsősorban a védősor előtti területek leszűkítésével az ellenfél számára. Bár a nagycsapatok ellen nem sok sót ettünk meg, a közép- és kiscsapatok ellen kiválóan működött a taktika, a szezont az igen előkelő 9. helyen zárta a csapat. Ennél jobb helyezést csak Luigi Delneri és Giuseppe Pillon tudott itt felmutatni!

A 2016 / 2017-es idény az előzőhöz hasonlóan remekül indult, karácsony környékén még ötven százalékon álltunk, de tavasszal mintha kipukkadtunk volna. Nem nagyon tudtuk már a fenti taktikát megvalósítani, jóval több gólt kaptunk, de a kiváló őszi szereplésnek köszönhetően így sem voltak kiesési gondjaink.

A 2017 / 2018-as évad megint csak remek eredményekkel indult. Bár a játékunk védekezőbb jellegű lett, kevesebbet birtokoltuk a labdát, a 16. forduló után most is ötven százalékon álltunk. Ekkor azonban eltört valami. Hogy az utóbbi esztendőkben nagyon lassan, de megfigyelhetően gyengülő keret - elsősorban a keret öregedésére és a kispad rövidülésére gondlok - problémái ütöttek-e vissza, vagy csak egyszerűen megfáradt az edző és a csapat kapcsolata, elfáradt Maran vagy a csapat, vagy túlságosan sokszor volt balszerencsénk, nem tudom. De tény, hogy a 16. és  35. forduló között lejátszott 19 mérkőzésből csak kettőt nyertünk meg, néhányszor nagy zakót kaptunk, szinte mindig kaptunk gólt, és ha az ellenfelet egy gólon tartottuk, akkor legtöbbször gyenge támadójátékkal mi egyet sem tudtunk szerezni. Az is tény, hogy feltűnően sokszor volt balszerencsénk, néha egészen komikus jelenetek formájában. (Gondoljunk csak például a Sassuolo egyenlítő góljára.) Campedelli türelmes volt, de miután a 35. fordulót követően 2014. ősze után először kieső helyre csúsztunk vissza, logikus lépés volt Maran menesztése, Az utolsó három fordulóban D'Anna végül bent tartotta a csapatot. Hogy ez Marannak vajon sikerült volna-e, sosem tudjuk meg.

Maran összességében produkált három jó és egy rossz szezont. Az első két idénye stílusos játékkal egészen kiváló. Azt hiszem, a mai gyorsan változó világban és a pörgő futballéletben egy ilyen kicsi klubbbal ez pozitív eredmény.

A hírek szerint Maran következő csapata a szintén első osztályú Cagliari. Sok sikert Rolando, talán egyszer még visszatérsz hozzánk!