Miután Di Carlo helyére Corinit helyezték, lehetett sok cikkben olvasni, hogy átalakul minden. Ez nem csak a taktikákban, hanem a csapat-összeállításban is megmutatkozott. Corini nagyon bátrat húzott, alig 5 napja volt arra, hogy összekapja a csapatot. Általában a bevált kezdőt szokták ilyenkor alkalmazni. Ám az új mester szinte teljesen más felállást hozott, más emberekkel. Bátor húzás volt az ifjú Stoiant berakni a kezdőbe, illetve az eddig még nem is játszó Guanat is a középpálya tengelyébe. De azt hiszem ők voltak a legnagyobb mozgató rugók, amelyek elvezettek a győzelemhez minket! 4-3-3 -as felállás volt, Thereau a csatárokat irányította, láthattunk tőle szép cseleket és egy okos gólt. A Sampdoria néha-néha elérte a 16-osunkat, de Sardo (amíg a pályán volt), Dramé Cesar, Dainelli a helyén voltak, úgy ahogyan Sorrentino is. Rigoniból hihetetlen irányító-középpályás lett. A kommentátor (sok hiba mellett) jól mondta, hogy Luca-n minden támadás végig fog menni.

De a győzelemhez több tényező is kellett. Néha mutatták Corinit is. Én nagyon láttam benne a lelkesedést azt, hogy ő a csapattal a csapatban van (persze Di Carlo is ezt tette). Jó volt hallani a szurkolókat. A kommentátor úgy kezdte, hogy nem sokan jöttek ki a meccsre a rossz sorozat miatt. Mégis ennyire hangosnak őket még nem hallottam. Érezni lehetett a lelkesedést, és tényleg a közönség volt a 12. ember. És azért nem semmi, hogy a North Side-os transzparensek mellett ott volt a "Grazie Mimmo" felirat is!

A csapat lényegében jó volt. Egyedül Hetemaj oldalát tartottam veszélyesnek, mert sok hibát vétett, de néha Dramé is. Már arra is gondoltam, hogy ki fogják állítani. A védelemnek 8-as osztályzatot adok, a középpályának 7-est míg a támadó-részlegnek 8-ast. A meccs emberét nehéz megmondani. Erre van egy pár jelöltem, Stoian, Thereau, Guana, Rigoni. De úgy gondolom, hogy Thereau nélkül (még ha más lövi a gólt is), nem nyertünk volna. Így az én szememben ő lett ennek a meccsnek a játékosa.

A meccsen volt egy érdekes és vitatott jelenet. Amikor Frey odacsúszott Obiang felé. Frey először a labdát találta el, utána sajnos a Samp játékos sípcsontját, Obiang a földön fekve maradt, a bíró továbbot intett. Guana ránézett és továbbpasszolta. Ebből pedig érkezett a gól, vagyis egy nagyon szerencsés találat Di Michele részéről, amit innen is köszönünk Romero-nak! Most lehet kérdezni, hogy miért nem rúgták ki a labdát. Egyrészt ez nem volt kötelező, másrészt az elején én azt hittem, hogy ebből hordágy lesz, de érdekes módon 2 perc múlva mintha semmi baja nem lenne lesétált. Igen, ettől még fájhatott abban a pillanatban, de a bírónak jól látta (3 méterre volt az esettől), hogy nem volt benne semmi szándékosság. Az már más kérdés, hogy Romero hogy engedhette be ezt.

A cserékben is újított Corini. Amikor Stoian helyére Jokicot hozta, azt hittem, hogy félreolvastam. Mivel Frey és Dramé is a pályán volt, nem tudtam, hogy mit akar vele. Azután jött egy tank is a pályára, Samassa néven. Hihetetlen, hogy milyen fizikuma van. És a második gólban benne is volt.

Thereaunak és Di Michelenek is nagyon hiányzott ez a gól. Jót tett nekik. Főleg Di Michelenek, aki sorra hagyta ki a 100%-os helyzeteket.

A meccs végén az az öröm, ami a játékosaink szemében volt, az felemelő volt, és az is (legalábbis nekem úgy tűnt), mintha Corini megkönnyezte volna ezt a győzelmet!

Még több ilyet! Forza Chievo!